Csaba Viktória: A rejtélyes gyilkosság

  Ez a történet, amit most elfogok mesélni nem is olyan régen történt a családommal és velem amikor csak egy nyugalmas sí hétvégét szerettünk volna tölteni az Alpokon. Nem gondoltuk volna, hogy a végén így térünk vissza a minden napjainkba.

  Nem is tudom hogyan kezdjem, de akkor elmesélem az elejétől. Reggel korán indultunk egy szép téli reggelen, mivel szerettük volna időben elfoglalni a szállásunkat, hogy még hátha eltudunk menni síelni pár órára a délután folyamán. Már mind annyira vártuk azért, mert mindannyian szeretünk síelni és azért is, mert pihenhetünk. Legjobban az ikertestvérem, Kamilla és én vártuk az utat.

  Az út a hotel felé gyorsan eltelt és mire észrevettük már meg is érkeztünk. Egyből bementünk és bejelentkeztünk utána pedig felmentünk a szobáinkba és elkészültünk, hogy eltudjunk indulni síelni. Nagyon jól éreztük magunkat és még korán este vissza tértünk a szálláshelyünkre.

  A szüleink elmentek a saját szobájukba pihenni mi pedig az ikremmel elmentünk nézelődni, ahol sok kedves emberekkel találkoztunk köztük egy másik családdal, akikről kiderült, hogy ők is síelni jöttek. Találkoztunk még egy új párral és egy csapat egykorú csapattal, akikkel gyorsan jóba lettünk.

  Mindenki jól elviccelődött azzal, hogy mennyire mások vagyunk kívülről attól függetlenül, hogy ikrek vagyunk. Amit meg tudok érteni mivel míg nekem hosszú barna hajam, zöld szemem és napbarnított bőröm volt, mint apánknak addig a húgomnak vállig érő sötétszőke haja volt, amin a napfény meg-meg csillant gyönyörű világoskék szemekkel és porcelán bőrével már-már hasonlított egy csinos szép babára. Kamilla anyánknak volt a kiköpött mása. Valahogyan ettől függetlenül belülről egymás kiköpött mása voltunk, vagy csak úgy lehetett látni. Jól éreztük magunkat a többiekkel aztán pár óra után inkább visszamentünk a szobánkba.

  Másnap korán reggel siettünk reggelizni, ahol sok ismerős arccal találkoztunk. A fiatal pár, akikkel tegnap is elbeszélgettünk boldogan ajánlották nekünk az epreket és az eper lekvárt, amit én boldogan fogattam Kamilla már egy kicsit kevésbé, mivel allergiás rá. A reggeli után siettünk, hogy minél többet tudjunk síelni a szüleinkkel, mert már másnap indultunk haza. A nap végére eltudtuk mondani, hogy nagyon jól éreztük magunkat. Amikor visszatértünk a hotelbe én még gyors felsiettem a szobánkba majd pár perc múlva csatlakoztam vissza a többiekhez, mivel próbáltam sietni ahogy tudtam. Ott voltak a barátaink, akiket itt szereztünk és a szüleink is velünk. Mindenki úgy volt vele, hogy ma sokáig fent maradunk és jól érezzük magunkat. Kamilla előbb felment, mint én, mivel a mai nap rendesen kifárasztotta. Egy kis idő múlva mindenki megindult a szobája felé kivéve a csapat velem és húgommal egy idősöket és engem még aztán beszélgettünk egy kicsit aztán már, mivel nem maradtunk olyan sokan lent így mi is úgy voltunk vele, hogy akkor mára nekünk is elég volt. Ha tudtam volna, hogy mi fog rám várni amikor visszamegyek a szobánkba akkor soha nem megyek vissza. Mivel amikor kinyitottam a szobaajtót egy olyan látvány fogadott, amit sosem fogok tudni elfelejteni. Egyből felsikoltottam amikor a húgomat láttam meg a földön feküdni úgy, hogy nem mozdult meg. Egyből többen is oda siettek a szobánkhoz, ahogy meghallották a hangzavart.

  Azon az estén nem aludtunk el. Reggelre kiderült, hogy Kamilla már nem kell fel többé. A szüleim egyből kutatást indítottak, hogy megtudják ki követte el a cselekmény. A rendőrök nem találtak mást csak egy üres lapot, amit a szobában látható írógépben találtak, én tudtam róla tanúskodni, hogy amikor utoljára voltam a szobában még nem volt ott így lehet, hogy üzenni szeretett volna nekünk csak nem volt már rá ideje, a másik dolog pedig egy eperlevél volt, amit utoljára a reggelinél láttunk. Mi elmondtuk, hogy Kamilla allergiás volt az eperre hátha ezzel valamit segíthetünk és ekkor mondtuk el, hogy kiknek mondtuk el. Ezt követőleg mindenkit ki hallgattak, akiket felsoroltunk és a végén minket is. Sokan elmondtuk, hogy a fiatal pár előbb felment mindenki kivéve Kamilla előtt és azt is, hogy a férfi, Ádám nagyon sietett valahova aztán még egyszer vissza is jött míg a barátnője, Niki nem jött vissza. Mindketten azt vallották, hogy csak visszamentek a szobájukba és Ádám itt hagyta a telefonját és csak azért jött vissza.

  Mindezek után nekünk haza kellett mennünk, de nagyon nehéz szívvel és mondták a rendőrök, hogy jelentkeznek, ha bármit is találtak. Amikor haza értünk az idő ugyan olyannak érződött ahogyan éreztük magunkat, a jégcsapokról szépen lassan folytak le a vízcseppek csak egy jégcsapról nem, mintha gúnyolódni szeretett volna, hogy mennyire egyértelmű az egész dolog és az, hogy a válasz ott van az orrunk előtt. Pár nappal később a szüleim egy telefonhívást kaptak arról, hogy minden nyom egy emberre mutat, Ádámra. Elmondták, hogy megnézték a kamera felvételeket és ami előtt valami okból kifolyólag eltűntek a felvételek Ádámot sietni lehetett látni a mi szobánk felé és mint kiderült még pár epret is találtak a szobájába, ami, mint kiderült azért volt egy fontos információ, mert Kamilla allergiás reakcióban halt meg.

  A szüleim egy beszélgetésen estek át ezután Ádámmal, ahol a végén apám Ádám grabancánál fogva kezdett el vele üvöltözni, ami nem éppen volt a legjobb dolog, amit tehetett, de csak a kislányát gyászolta és a vádlott állt előtte, aki nagyon úgy állt, hogy a bűnös. Pár napra rá befejeződött a kivizsgálás és bűnösként állították Ádámot akármennyit tiltakozott és esküdözött, hogy nem ő tette. Ezek után 5 év börtönbüntetést kapott.

  Amikor láttam, hogy Ádámot elvezetik egy kicsit megsajnáltam. Ki gondolta volna, ha becsempészel más szobájába egy kis epret és meghánytatod őket úgy, hogy az innivalójába belecsempészel pár apróságot akkor egyből bűnösnek nézik? Még jó, hogy előre gondolkodtam. Mi lett volna, ha nem teszem meg ezeket az előtt, hogy epret csempészek az ikrem édességei mellé? Vajon akkor én lennék Ádám helyébe? Szerencsére ezt már sosem tudjuk meg.