Davirion: Paranoia

            Amikor először megláttam a fiamat az erdő szélén, tudtam, hogy nem ő az. Ugyanaz a kinézet és mozgás, mégis volt valami a szemében, ami sosem volt az övé, üres volt. Túl figyelmes. Mintha nem látna, csak mérne. A feleségemmel is ugyanez történt. Egy dolgot tudtam el kellett mennem az otthonomból amilyen gyorsan csak tudok. Elindultam az őrsre.

            Amikor beértem az őrs parkolójába, ahol egy lélek se volt ott. A portán se volt senki csak egy üzenet, hogy „mindjárt visszajövök”. Ki akartam nyitni az ajtót, de beletört a kulcsom. Be kellett törnöm az ajtót. Teljes sötétség fogadott, alig láttam, de azt éreztem, hogy valamilyen folyadékon sétálok. A folyósó végén található konyha részlegben, az fogadott, ahogy pislog a lámpa, a szoba közepén lévő asztal négy székén négy halott rendőr ült, mindegyikük feje nem a nyakukon volt, hanem a kezükben. Az asztal közepén egy revolver volt egy tölténnyel. A fegyver alatt egy zsírkrétával írt üzenet volt: „A tetőn biztonságos”. Jobban körülnéztem a konyhában, találtam egy könyvből kitépett lapot egy nagy szarvas ember illusztáció, mellette volt valamiféle írás, de nem tudtam elolvasni. Elindultam a másik irányba, amint elértem a lépcsőt a folyósó végén hallottam egy eléggé eltorzult emberi hangot nem messze tőlem. A lépcsőházban is csak pislogott a lámpa. Nem mentem az emeletre, hanem egyből a tetőre. Amint kinyitottam a tető ajtaját egy régi ismerős várt fent John Novella. Ő volt a partnerem. Balszeremcsémre nem volt magánál, de még volt pulzusa. Amint lehurcoltam őt az autómhoz elindultam az apartmanjához. Amikor visszanézem az őrsre a véres fiamat láttam.

            Leparkoltam az autómat az apartman mögött. Amint megálltunk magához tért John. Felmentünk a szobájába, de egy szót se szólt. Leültetett az asztalához és ezt mondta:” Segítened kell! Az őrsön láttad milyen vérfürdő volt? Ami azt csinálta le kell vadásznunk. vagy ő fog levadászni minket.” John felhúzta az inge ujját és egy jelölés volt a karján, utána elővett egy sörétest, de egy szót se szólt, csak három sörét volt benne. Kicsivel később elment aludni, hát én is megpróbáltam.

            Az első estén nem tudtam aludni,csak az ablakon nézem ki. Reggel elmentem a könyvtárba. Délutánig ott voltam és csak pár információt tudtam meg. Az egyik az, hogy a lény neve „Wendigo” ez a lény neve. Ugyanúgy nézett ki, mint ami az illusztáción láttam. Ezeken kívül nem tudtam meg semmit. Amikor mentem vissza az apartmanhoz láttam ugyanazt a szimbólumot, ami John karján volt. Nem tudtam sem enni, sem inni. Az estémet is ugyanúgy töltöttem, mint tegnap. Hajnalban láttam a fiamat az ablakból, de amikor pislogtam eltűnt. Amikor kiléptem az apartmanból egy írógép volt az ajtó előtt, egy papírfecni volt rajta és ez volt ráírva: „megvagytok”. Visszamentem, megkerestem Johnt és elmondtam neki, amit láttam és megtudtam. El kellett mennünk innen. Bepakoltunk a kocsimba, és elindultunk. Egy elhagyatott kanadai úton lerobbant a kocsim. Amikor megnéztem, hogy mi lehet a baj láttam, hogy egy óriási jégcsap kiszúrta az első kerekeket. Gyalog kellett folytatnunk az utat.

            Már alkonyat volt, amikor kezdtem fura hangokat hallani az erdőből. Kicsivel később, amikor már sötét volt azt láttam, ahogy a „Wendigo” grabancánál fogva John-t elfut előttem az erőbe. Követtem őket az erdő közepébe, ahol egy síremlék volt. Ennek az emlék közepébe négy eperlevél volt lehelyezve John a levelek kötött feküdt, de a felsőtestéről hiányzott a bőre, amint odaértem hozzá hallottam egy nem emberi üvöltést. Hátranéztem, de nem tudtam célozni a sörétessel, de egyet lőttem, nem találtam el semmit, de fel tudtam világosítani az erőt egy pillanatig. Megláttam a „Wendigot”! Rá lőttem, eltaláltam, de csak egy picit tántorította meg. El kellett menekülnöm, nem tudtam megmenteni Johnt. Amikor visszaértem az útra, nem álltam meg, amíg el nem értem egy benzinkútra. Egy félálomban lévő dolgozó volt ott. Nem volt nálam pénz, ezért lopnom kellett. Amikor ki akartam menni betörte az ablakot „Wendigo”. Rálőttem az utolsó töltényemet, telibe az arca bal fele lerobbant, de még így is meg tudott sebesíteni. A parkolóban találtam egy parkoló ajtót, azt gyorsan feltörtem és elindultam a város felé. Egész este a város felé mentem.

            Reggelre odaértem a városba, mivel nem volt pénzem ezért egy romos házban tudtam szállást találni. Próbááltam aludni, de nem tudtam. Inkább elmentem a könyvtárba, hogy mégtöbbet tudjak meg a Wendioról.

            A városba, ahol kilyukadtam élt pár indián, akik tudtak segíteni levadászni a legendás „Wendigot”. A könyvtárban találkoztam velük, miközben egy indián legendás könyvből olvastam. Megkérdezték, hogy „vadászik rád?” Elhívtak a búvóhelyükre, de azt mondták, hogy csak este menjek oda. A nap maradék részét könyvolvasással töltöttem. Találtam egy „Wendigohoz” hasonló lényt, „skinwalker” a neve, de nem indián, hanem navahó legendákból származik. Az egyik fő képessége, a kinézete megváltoztatása. Este a búvóhelyükön befogadtak maguk közé, elmondták a módot, amivel le lehet vadászni egy „Wendigot”. Egy nyílvesszőt be kell vonni mentás kenőccsel és egy csepp egy iker véréből. Elindultunk az erdőbe.

            A hold tisztán látható volt mire beértünk a „Wendigo” odujába. Amikor odaérünk, ahol Johnt utoljára láttam, az eperlevelekből eperfák lettek, egy kicsivel később halottunk egy szarvasbőgést. Mindenki készen állt a támadásra. Az egyik indián melle lőtte a nyilat. Egyből el is kapták, és be ráncigálták az erdőbe. Amikor újra támadott eltaláltam a jobb szemét, de semmi komoly baja nem lett. Mindegyikünknek el kellett menekülnünk.

            Én egyedül eljutottam egy elhagyatott házikóhoz. Bent találtam egy házilag készített sörétes fegyvert. Egész este egy hunyást se tudtam aludni. Amikor kivilágosodott az egyik indián hangját hallottam, amint kinéztem és megláttam egyből tudtam, hogy ez nem az igazi indián, mert nem volt jobb szeme. Rálőttem, kicsit megtántorodott, amikor magához tért letépte magáról az indián bőrét, és elindult felém négylábon. Rám ugrott elkapta a kezeimet, de nem tudtam semmit se tenni ellene, mert a kezein nem ujjak voltak, hanem penge éles karmok.

            Nem haltam meg! Egy hideg bánya mélyén tértem magamhoz. Nem éreztem a jobb kezemet odanéztem, de csak egy kevés maradt belőle, a bőröm fele is hiányzott. Felkeltem, de alig tudtam járni. Reggel volt, amikor kiértem. Próbáltam egyenesen menni, de kapaszkodnom kellett. Délután találtam egy utat, és inkább azt követtem. Alkonyatra találtam egy benzinkutat, de ez ugyanaz a benzinkút volt, ahol már voltam egyszer. Bementem, de senki se volt ott. Le kellett volna fertőtlenítenem a sebeimet, de nem volt semmilyen gyógyszer. Leültem a földre, kinéztem a benzinkútról és azt láttam, ahogy John, és a családom kint vár. Felálltam és elkezdtem feléjük sétálni, amikor odaértem és meg akartam ölelni őket eltűntek. Ekkor jöttem rá, hogy csak hallucinációk voltak az alvatlanságom és vérveszteségem miatt. Mivel esteledett, ezért már nem mertem kimenni. Ezért elbújtam a benzinkúton.

            Az álmennyeztben bújtam el. Később azt hallottam, ahogy csontok törnek és vér fröcskölődik. Nem nézhettem le, egyszer csak hallottam, ahogy John beszél „gyere ki találtam egy kocsit és kötszert”. Éreztem ahogy belépett a boltba, mégis nyugodtnak kell maradnom. Az egész estét a mennyezetben töltöttem. Már nem tudtam mi valós és mi nem.

            Reggel mikor magamhoz tértem, újra elindultam. Délután beértem a városba. Bementem egy közeli hotelba. Egész este hangokat hallottam és halucinációkat láttam. Le kell nyugodnom! El kell menekülnöm. Mi tévő legyek? Rájöttem, Francis volt az egyik kollégista barátom. Európába fog repülni, vagyis csak akart. Az őrs igazgatója volt. Nem volt autóm, ezért busszal kellett mennem. Amikor megjött a busz teljesen üres volt. Délután, amikor odaérem egy picit se tudtam pihenni, és tele volt a busz tele lett érdekes emberekkel. Amint beértem az őrsere egy orrfacsaró szag ütött meg. Ahogy sétáltam találtam egy zseblámpát a földön. Ahogy mentem tovább a lépcsőhöz lenéztem és rájöttem, hogy alvadt véren sétálok. A második emeleten Francis irodája előtt azt láttam, ahogy az őrs előtt megáll a „Wendigo”, és elkezdte a saját csontjait törni, ahogy néztem arra jöttem rá, hogy egyre humanoidabb lesz. gyorsan bementem az irodába, minden fiókot átkutattam, de csak nyugtató volt ott, be is vettem párat. Igy, hogy nem beszéltek a hangok a fejemben sokkal könnyebben tudtam keresni és hamarosan meg is találtam a repülő jegyet. Ahogy kinéztem azt láttam, hogy a „Wendigoból” egy rendőr lett, és bejött az épületbe. Csak a tűzlépcsőn tudtam elmenni innen. Ahogy oda futottam, hallottam ahogy valaki fut mögöttem, hátranéztem, de senki se volt mögöttem. Amilyen gyorsan csak tudtam lementem a tűzlépcsőn. A reptér csak húsz perc sétányira volt, autóval pedig egy óra lett volna. Az erdőn át indultam el, úgy futottam, mint eddig soha. amikor körülbelül félúton jártam, azt hallottam, ahogy nem emberi hang szólít, hogy álljak meg. Hátranéztem, és azt láttam, ahogy egy rendőr fut utánam négykézláb. Már éreztem, ahogy hozzám ér, de szerencsére odaértem a reptérre. Amint kiértem az erdőből nem követett tovább.

            Felszáltam a repülőmre és elrepültem Franciaországba. Ott éltem le az életem maradék részét. Írtam pár könyvet a traumámról.