Ítélethozó: Jobbak

Minden vizsgázó az üvegtetejű aulában feszít az egyenruhájában, ezt a napot semmilyen igazolással sem lehet kihagyni és nem is akarja senki ilyenkor elkerülni az Oktatási Intézményt. Ezen a napon van a legfontosabb állami ünnepünk a Vizsganap, ezen a napon minden makulátlan.

Az idei Vizsganyitó Ceremónia valahogy sokkal hosszabbnak tűnik, mint az eddigi években. Persze lehet hogy ebben az is közrejátszik, hogy az az utolsó vizsgázó lány, akit felkértek a beszéd elmondására, elég lelkes ahhoz hogy a saját gondolataival is kiegészítse az előre megírt szöveget. 

Nem tudom miért hívják őket utolsó vizsgázóknak, hiszen ezután is fognak vizsgázni. Csak most már nem minden évben, hanem csak minden ötödikben.

Az aulában felállított színpadon álló lány köszöntötte az összes oktatót és a nevesebb családból származó vizsgázókat. Az számít nevesebb és elismertebb családnak, ahol még soha nem fordult elő, hogy valaki a Jobbak/Rosszabbak elméletben selejtezésre került. Ez számít tiszta vérvonalnak. Sajnos én nem a legjobb családból származom, a családunk egyik első vizsgázója sajnos Rosszabbnak vagyis feleslegesnek mutatkozott az állam szemében, és ezzel az összes leszármazottjának a sorsát megpecsételte. Persze járhattam volna rosszabbul is, mondjuk ha ez 10 vagy 20 évvel ezelőtt történt volna. Akkor biztos, hogy nem tartoznék ilyen jó társaságba, ami teljesen érthető. Senki nem akar ilyenekkel barátkozni, én sem, és azt sem akarnám, hogy egy ilyen ember pazarolja az erőforrásokat. Biztosan tudom, ha ez előfordulna a közvetlen környezetemben, én önként jelentkeznék selejtezésre.

A csaj végre ránézett a ceremóniás beszéd szövegére és abbahagyta a köszöntéseket. 98 évvel ezelőtt, világválság küszöbén az első oktatók megalkották a Jobbak nevű államformát. ami egyúttal egy selejtező rendszer is. Célja, hogy meggátolja a felesleges túlnépesedést és a túltermelést, a rendszer segítségével  mostanra elértünk a teljesen biztonságos létezést. Mindezt az oktatóknak köszönhetjük.

               Születéstől fogva 20 éves korig évente vizsgáznak a gyerekek. Amikor elérik a felnőttkort már csak ötévente vesznek részt vizsgán. A 24 órán keresztül zajló felmérésen megállapítják az vizsgáztatók, hogy ki az akire a társadalomnak szüksége van. Ez úgy történik, hogy a két csoportba sorolják őket. Így testet ölt a  Jobbak/Rosszabbak elmélet. A döntés végleges, nem lehet visszacsinálni semmit. Itt nem létezik elszámolás, vagy félrenézés. Mindenkinek kötelessége a társadalom fennmaradásának érdekében elfogadni a vizsga eredményét, még akkor is ha esetleg nem ért vele egyet. Eredményes vizsgázást!

Az utolsó mondatot az egész intézmény egy emberként ismételi meg, és utána egyből felhangzik a taps. Az oktatók minket vizsgázókat korosztályonként összeterelnek, és termekbe vezetnek minket, ahol megkapjuk az óráinkat. Ez az óra méri a 24 órát amíg vizsgálnak bennünket és még sok más dolgot, ami majd bele fog számítani az eredményeinkbe.

Úgy látom nagyjából hatvanan lehetünk a teremben, a korosztály nagy részével még nem is beszéltem soha, de Léna is itt van. Lehet, hogy az idei vizsga meglepetéseket tartogat a számunkra. Amikor ötéves voltam, akkor volt utoljára a csoportomban balhé, valaki nem tudta elfogadni, hogy nincs már rá szükség.
               Amint mindenki megkapta az óráját, az egyik oktató kijelenti, hogy 60 másodpercünk van felkészülni, és utána kezdetét veszi a vizsgálat. A szememmel megkeresem a kivetítőt, hogy közben ne erre menjen el az időm, hanem tudjak a feladatokra koncentrálni. A képernyőn majd sorban jelennek meg a neveink, ahogy az órák megkezdik a visszaszámlálást, amint elvégeztünk egy feladatot, a vizsga közben a pontszámunk is megjelenik rajta. Folyamatosan látszik az is, hogy hány százalékban vagyunk Jobbak.  A végére legalább 80 százalékot kell elérnünk  különben feleslegesnek számítunk. Semelyik vizsgán nem tudjuk, hogy milyen sorrendben lesznek a feladatok, minden évben máshogy keverik össze az erőléti, a szellemi, az orvosi és a hasznossági vizsgálatot.
               Egy a szokottnál is lágyabb női géphang elkezdi a visszaszámlálást 10-től, miután kimondta a nullát még hozzáteszi: Eredményes vizsgázást kívánok minden résztvevőnek!
               A kivetítőn megjelenik az első feladat, mindenki feszülten figyel fehéren világító szövegre:

98. VIZSGA

Első feladat:

Társadalmi beállítottságunkat illetően, melyik szimbólum elengedhetetlen a Jobbak rendszer hosszútávú problémamentes működése és működtetése érdekében? Jelöld a szerinted helyes választ vagy válaszokat!

A.                     Csorba

B.                     Lópatkó

C.                    Körtemuzsika

D.                    Csiklandik

E.                     Kulcs

Hirtelen elfog a pánik, van olyan szó ezek közül, amiket még nem is hallottam. Valószínűleg még Rendszerváltás előttről maradt ránk, akkor még használtak ilyen felesleges többjelentésű szavakat. Nem sokat tanultunk a múltról, mert az Oktatási Alaptanterv szerint felesleges arról tanulni, ami már elmúlt, amin már nem lehet javítani, hanem inkább a jövőre kell koncentrálni.

Megpróbálok higgadtan gondolkodni és összefoglalni az ismereteimet: az összes szó elég fura, egyiket sem használjuk a hétköznapokban. Nem értem miért adnak az oktatók ilyen feladatot, ezeket a szavakat évtizedek óta senki sem használta, ne már hogy most pont nekünk kelljen. Egyre mérgesebb leszek, szinte látom magam előtt, ahogy azon gondolkoznak mik legyenek a vizsgafeladatok, és az egyikük azt mondja, hogy neki van egy jó ötlete hogyan selejtezzenek le minél több vizsgázót. És hopp, ez a nagy ötlet. Remélem nagyon élvezik! A kulcs, ez jelenthet több mindent is: valaminek a kulcsa, vagy már hallottam azt is, hogy a megoldás kulcsa. Igen ez jellemzi a rendszerünket, a problémákra megoldást keresünk nem pedig felelősőket! A megoldás az, hogy selejtezzünk, ez nem azt jelenti hogy a selejteseket hibáztatjuk, hanem inkább valami olyasmit, hogy… hát nem is tudom. De miért is gondolkozom ezen ennyit? Működik a rendszer, tökéletesen működik nekem nem kell ezzel foglalkoznom, hiszen nem vagyok oktató. A többi szóról fogalmam sincs, nem tudom mi az a lópatkó. Ahogy azt sem, hogy mi az a körtemuzsika vagy csiklandik, talán valami étkeztetési rendszer lehetett régebben. De aztán ki tudja? A csorba viszont, valahogy ismerősen hangzik, olyankor szokták mondani az idősek, amikor valami nem jó úgy, ahogy van. Ezt azért nem értem, mert itt nálunk minden jó, mindenki elégedett. Kivéve, talán néhány Rosszabbat a vizsga napján, ők nem szokták élvezni az utolsó 24 órájukat. De ők nem számítanak, a társadalmi épség érdekében kell őket megszüntetni akkor is, ha ők nem értenek vele egyet.

A gépi hang elkezd megint visszaszámolni 10-től. Végül bejelölöm az órámmal a lópatkót és a kulcsot. Az idő lejárt, aki nem jelölt be semmit, automatikusan pontlevonás jár. Az eredményeket egyből kiadja a falra szerelt képernyő. 50 pontból 37. Francba, nagyon rossz kezdés. De ahogy látom a többieknek is hasonló pontszámuk van. A kivetítő automatikusan rangsorolja a vizsgázókat, igy egyből látni lehet, hogy ki hol áll. Ilyenkor mindenki megnézi, ki van legfelül és legalul. A csúcson egy Áron nevű gyerek van, akit szerintem nem nagyon lepett meg az eredmény, csendesnek tűnt, olyannak akit észre sem vesznek. Legalul pedig, …… hogy mi ? Mit keres legalul Léna?

50 pontból 0! Ezt mégis hogyan csinálta?

Két védőruhába öltözött oktatósegéd nyit be a terembe, és kivezetik Lénát. Furán viselkedik, nevet és mintha boldog lenne, mintha elérte volna a célját. de úgy érzem, neki nem az volt a célja, hogy a társadalmat szolgálja, hanem valami más valami olyan dolog, amit a Jobbak rendszer teljesen elítél. Léna egy szörnyeteg, akinek soha sem szabadott volna élnie és megfertőznie a világot a lázadó személyiségével. 

Bence hall engem? Folytatnia kell! Most azonnal!

Az oktató valószínűleg nem előszőr szólít fel, de eddig teljesen le voltam fagyva. Még mindig nem tudtam feldolgozni azt ami Lénával történt. Honnan tudhattam volna előre, hogy nem tartozik közénk? A francba, nem az, hogy nem tartozik közénk, hanem egyenesen a Rosszabbak közé tartozik. Csak nemrég ismertem meg, a vizsga előtt jött egy hónappal. Rohadtul nem látszott rajta, hogy ő Rosszabb. 

Léna nagyon szimpatikus volt kezdettől fogva, és amikor már beszéltünk is egymással, ez az érzés egyre jobban felerősödött bennem. Meg persze nem csak én kedveltem meg, más vizsgázók is szívesen beszélgettek vele. Féltékeny voltam, tetszett Léna. De többé már nem érzek iránta semmit! Vagyis de, gyűlöletet igen…

Igenis! Folytatom! Megjelenik a következő feladat a kijelzőn!

Helyezd el magad az alábbi társadalmat szimbolizáló gömbben vagy akár azon kívül, vedd számításba a tanulmányaidat és a vérvonaladat is!