Kiss Csenge

A nevem Kiss Csenge, 14 éves vagyok. zalai faluban élek, Kerecsenyben, egy csendes, természetközeli helyen, bár a városba nehéz bejutni. Mégis jól érzem itt magam. Nyolc osztályomat a Gelsei Weöres Sándor Általános Iskolában végeztem, a kilencedik tanévemet pedig Nagykanizsán kezdtem, a Piarista Gimnáziumban. 

Sosem volt sok barátom, ez a szám mindig alacsonyan mozgott, és talán így is fog maradni, mivel nem nagyon szeretek változni. Persze szeretnék, csak nem tudom megmagyarázni, miért nem sikerül. Óvodában, vagy egyedül a játékdoboz tartalmával játszottam vagy gyakrabban a fiúkkal autóztam, mivel a babázás nem érdekelt, és mert fiús dolgokkal jobban el tudtam foglalni magam. Nem olyan voltam, mint ők, hanem a kis különc. Otthon leggyakrabban építőkarikákkal raktam ki mindenféle formát. 

Óvodából első osztályba átkerülve nem voltam annyira nyitott a társaim felé. Nyilván új volt a közeg, és be kellett illeszkednem. Ez ment a legnehezebben. Az érdeklődési köröm főleg a dinoszauruszok felé irányult és irányul most is. Egész életemben jelen volt és van a rajzolás, ami most már egy komolyabb szinten tart, illetve saját magamtól kitalált lényeket is valóságos kinézettel tudok lerajzolni. 

A felső tagozatot megkezdve a rajzolás iránti rajongásom nem csökkent, sőt nőtt. Ebben a korszakomban indult el a Minecraft animációk nézése – amik később is inspiráló hatással voltak rám –, és belőlük nagyjából alapszinten megtanultam angolul. Kicsit tudtam is beszélni a nyelvet, mondatot felépíteni és szavakat felismerni és lefordítani. Ehhez hozzásegített az, hogy angol zenéket hallgattam, és onnan is tanultam szavakat. Talán azért nem kedveltek, mert engem nem lehetett belerángatni helytelen dolgokba. Sokan jellemeztek úgy, hogy én egy „túlélő” voltam abban az osztályban. Egész felsőben kísértett, hogy egy „szellem” voltam, tehát akarva akaratlanul nem vettek észre. Szüneteim nagy része is rajzolással vagy olvasással telt, és a tanáraimmal sokkal gyakrabban beszéltem meg dolgokat. Innen jött az ötlet, hogy elkezdjek történetet írni. Alap inspiráció volt több Minecract animációs történet, film, sorozat és persze az érzéseim. Hatodik osztály nyarán írtam meg az első saját történetem az „Igaz barátságot”, ami röviden arról szól, hogy a főszereplő elveszít mindent, majd igaz barátokra lel, akikre mindig számíthat, és a történet végén feláldozza magát, hogy megmentse őket. Ezután jött még kettő különálló rész, illetve a legelső folytatása.