Kovács Kornélia: Isten gyermekei

Morgane legelső életét játékbabaként töltötte. Akkor Émille-nek hívták. Amerikában

született, de a Rue Tourlaque-i játékboltot tartotta otthonának, 1970. óta állandó lakcímeként

szolgált. Megtörtént, hogy társas estek alkalmával szó esett származásáról, ő pedig büszkén

ecsetelte francia barátainak és kollégáinak, hogy lelkét átitatja az európai kultúra iránt érzett

áhítat, és hogy a nyelv irányában táplált szenvedélye sosem szűnt meg létezni. Valójában az segítette

a társadalomba való beolvadását, hogy jóformán semmire sem emlékezett azokból az időkből,

mikor még az államokban élt. Émi rendkívül népszerű hölgybabává érett a Rue Tourlaque-on.

Flörtölgetésre csábító aranyszínű loknijaival takarta vörös arcát, és minden hétvégén teapartit

adott ismerőseinek. Majd 1992 áprilisában, mikor épp színésznői karrierjét kívánta elindítani,

váratlanul elhunyt. Az összes játékbolti napilap megírta halálhírét. A tragédiát követő nap a

baba vőlegénye, Bruno Morin- egy gazdag, ázsiai modell- interjút adott. A halál oka: csonttörés.

Bőrtörés. Testtörés. Egy kislány leverte a fapolcról.

Émille testében nem élhetett többé lélek. Az Úrnak új alakot kellett faragnia.

Isten aranyból gyúrta Morgane testét. 5 nap kellett ehhez. Első nap szerecsen bőrét varrta meg.

Másnap megteremtette a folyót, mely bőréből fakadt. Barna fürtjeiben hullámzott a Szajna,

melyeknek színe a külvárosi trafik mellett álló babérmeggyfa törzsének árnyalatához

hasonlított. A göndör vízfodrok kifolytak az Úr kezének tapintásából, Mor hátára zúdultak.

Harmadnap gödröt ásott arcába, belehelyezte sötétkék szemeit és olyan sima ajkakat szabott

neki, mint a vaj. A negyediken, rügyező lelkét testébe olvasztotta, és belehímezte a lány

gondolatait az elméjébe. Az ötödik napon megszületett Morgane Masson.

...

2006 novembere, 14 évvel Morgane születése után

Párizs, Franciaország

Mor egész éjszaka meg sem mozdult. Órákra a betonra olvadt a teste. Sajgott a karja a tűk

szúrásának nyomától. Titokban reménykedett, hogy lelke elpárolog a hegeken keresztül. Kék

sebek a bőrébe haraptak. Pszichéje a belsője falához tapadt, erősen verte börtönét, szabadulni

akart már. Ilyenkor Morgane heves szívfájdalmat érzett, búskomor volt az elméje. Gyakran panaszkodott, hogy csiklandik pszichéje  A lány 12 éves kora óta elvágyódott a világból. Már nagyon régóta egyedül élt. Évekre a magány

fogságába szorult. Szíve szomjazott.

A falba kapaszkodva felállt. Alig bírt a lábára állni. Pár napja futnia kellett egy

szegénynegyedben tanyát vert utcakölyök elől, mikor ételt lopott tőle. A suhanc olyan súlyosan

megverte, mint azelőtt senki. Lesántult. Megtépte a haját, a combjába rúgott, és olyan dolgokkal

bűntette, melyeket régebben Maxime-Léon-nal kedvtelésből tettek.

11 évesen megismerte első és egyetlen barátját, Maxime-Léon-t. Ő 16 éves volt. Sötét teste volt és színes gondolatai, mint Mor-nak. Ébenfekete fürtjei alá Isten árnyas szemeket festett. A bőrére tapadt a por, de a lelke világított alatta.. Igazán gyönyörű ember volt.

Ő is az utcán élt, de sokkal régebb óta.

Egyszer elvitte a lányt vacsorázni a Boulevard Pereire-i gyorsétterembe. Morgane ezen egyetlen

alkalommal evett először és utoljára ott. A fiú sosem mondta meg, honnan szerezte a pénzt,

amiből ételt vett neki, de a kislány pontosan tudta azt. Boldogságot árult-Maxe ezt

mondta-, és Morgane nem kérdőjelezte meg, ő is nagyon vágyott rá, hogy kedvese adjon neki

a „boldogságból”. Szerelme azt mondta, a megtört, gondterhes emberek édes emberektől

veszik a kéjt, de csak úgy tudják érezni is, ha maguk juttatják a testükbe azt. Ezen emberi próféták a beteljesedéshez vezetik őket.

Mikor Morgane megkérdezte, hogy neki is adna-e belőle, a fiú tűt szúrt a bőrébe.

Aznap megtanult repülni. Lelke belefulladt a végtelen mámorba, és fizikailag

megfoghatatlan ujjaik simították a szívét.

Mióta eszét tudta, sötétség volt a testében. Szívének szobáiban gyerekek éltek korábban, de

olyan sokat sírt, hogy minden víz elpárolgott. Nem volt víz, ezért virágok sem nyíltak. Nem

volt eső, ezért növények sem termettek. Nem tudta etetni és itatni lélekgyermekeit, ezért

mindannyian éhen haltak. Már csak a homály élt benne, de mikor kedvese megdöfte vénáját, a

fény bejutott az ereibe. Szerelme magát is megbökte, majd megcsókolta társát, és egész

éjszakára a gyönyörbe temette a testét. Onnantól kezdve Mor falta a „boldogságot” és csak

kedvesét kívánta.

A lány nem találkozott Maxe-val 2005 szeptembere óta. Szíve búcsút óhajtott

szerelmétől. Hónapokig járta a párizsi tereket és sugárutakat, de sehol nem lelte őt. Lelkének

társa örökre szertefoszlott a világban. A városi utcagyerekek azt suttogták, megölték. Benjamin, a Rue Mouffetard közelében kolduló barátja azt mondta Morgane-nak, látta, ahogy agyonverik. Látta, ahogy a fiú nyögött és sírt a fájdalomtól, majd élettelen teste egyszer csak összecsuklott.

Azóta Mor a magányban tengődött. Magában suttogva karolt a házfalakba, pontosabban csak

azokba, melyek kezüket nyújtották felé. Az Église Saint-Sulpica-ba tartott imádkozni és közben

a nővérére gondolt. Vánszorgása közben azokra az időkre emlékezett, mikor testvérének valója

még nem a köd és a homály fogságában élt.

Maelys Manon Masson a leggyönyörűbb teremtménye volt Istennek. Szötét bőre a

csontjaira tekeredett, mint a dél-amerikai óriáskígyók a brazil cseresznyefákra. Dús, éjszínű

haja fejére tapadt. Gesztenyebarna szempárja az arcába ékelődött, mint két világító csillag. Amerre járt, virágok nyíltak, mikor a talpa a földhöz simult. Maelys Manon valódi szépségét láthatatlanná formálta az Úr, hogy csak a hasonlóan magasztos emberek élvezhessék azt. Ahhoz, hogy az ember

megérinthesse báját, saját szívét is tapintania kellett és ujjaival körbe fonni azt.

1996 nyarán azonban valami megváltozott. Mor tisztán emlékezett rá, ahogy nővére sikolyai a

csend bőrébe téptek, nyögései a levegőbe fagytak. Ha nem haltak volna meg, a szobából zengő körtemuzsikára táncoltak volna. Ez csak akkor fordult elő, mikor anyjuk elhagyta a házat, és apjuk idősebbik lányával egyedül maradt.

A nő naphosszat az utcán állt, idegen férfiak társaságában mulatta idejét, majd órák múlva

tért vissza egyedül. Mor kiskorában azt gondolta, ezek az idegen figurák azért adnak eurót neki, mert szép és kedves. Miért ne akarna megszánni valaki egy elragadó fiatal hölgyet,

csupán személyes, emberi értékei miatt?

Akkoriban egy Martin Brun nevű fiú udvarolt Maelys Manon-nak. Szerelmesek voltak

egymásba. Martin a Champs-Élysées sugárúton lakott anyjával.

Nővére valóban csodálatos volt, bár Morgane akkor nem értette, miért nyögött kedvtelésből Martin-nal, mikor mindig csak sírt, ha édesapjával tette ugyanezt.

Egyik éjszaka Maelys zörgette húga vállát. Azt mondta, Brun-hoz költözik. Akkor is

könnyezett, de Mor tudta, hogy nem a fájdalma készteti rá. Azt ígérte, bármikor

meglátogathatják egymást, és hogy hamarosan visszatér érte. Morgane szemeiből hulló gyöngyfehér cseppek körbe táncolták arcát, majd útjára engedte Manon-t. Soha többet nem látták egymást.

Nem sokkal később neki sem volt többé maradása. 1997 októberében apja váratlanul

meghalt. Mamája is elment. Szerelembe esett egy idegen férfival, kivel szexualitás fűzte őket egymáshoz. Teljesen magára maradt. Pár hónapig egyedül élt régi otthonában. Azonban novemberben összecsomagolt és örökre eltűnt.

Mae-hoz akart menni, bízott benne, hogy Martin-nal befogadják, és szíve végre

megkönnyebbülhet, de egyiküket sem találta. Pár hónap múlva kiderítette, nővére időközben várandós lett. Párja eladta lakásukat és Lyon-ba költöztek.

Morgane Masson a templomig bicegett. Sajgott a teste. Égett a szíve. Megbénította lelkét az

örökké tartó igazságtalan várakozás, és lassan ő maga is kővé dermedt a fájdalomtól. Kulcsra zárt szelleme haldoklott. Kicsi szívébe törött a kendőzetlen fagy és a csorba feketeség megfertőzte szerveztét. Boldogságának kulcsa beleveszett a sivatagba. Hiányolta Maxe-t és Mae-t.. Alakját sötét árnyékok kergették az utcán, és betegségek gyötörték mióta egyetlen kedvese minden éjszaka ereibe

mártotta tűjét.

Az épület kapuján lópatkó függött. A szerencse angyalai édesen végigsimítottak a hívők lelkén. Kivéve Morganén. Belépett majd fohászkodni kezdett.

-Kérlek, Uram! Nem bírok már ebben a testben élni többé, nem akarok élni többé. Vigyél

magaddal, Jézus!

Isten meghallgatta őt. Morgane vállán érezte az ujjakat, melyeket évek óta nem

érinthetett meg.

-Gyere velem - suttogta Maxe, és karon ragadta Mor-t.- Elmegyünk a Boulevard Pereire-

re? Mióta legutóbb találkoztunk sok pénzt kerestem, el akarlak vinni vacsorázni!

A lány hevesen bólogatott és érezte, ahogy a fény ismét betört valójába.

Mor a földre hullott. Ott feküdt mozdulatlanul. Mozdulatlanul, mint reggel a betonon. Lelke

szétfolyt a padlón. Elméje eltűnt a testéből. Szemei lecsukódtak, és sosem nyíltak ki többé. Nem

ölelték már hegek a karját, Isten gyönyörűvé tette, hogy magához hívhassa a Mennybe.

Morgane Masson harmadik életében angyallá lett, nem volt neve. Az Úr soha többé nem

küldte le az emberek közé.