Ornyik Martin: Szótár, szerencsétleneknek

A szereplők közötti beszélgetés egy online kommunikációs alkalmazáson keresztül, hangüzenetekben működik. K1 és K2 karaktereinek nincsen neve, nem is mondják ki egymásét, a rendező tetszőlegesen használhat föl karaktereket, saját belátás szerint, a lehető legideálisabban. A szereplők nem találkoznak, nem látják egymást. K2 karaktere erősen ittas, ilyen előadást is kíván. Fontos hozzávetni az előadáson, hogy a hangüzenet felmondása időbe telik, K1 nem azonnal kap választ. A karakterek alapesetben a hangüzenetbe beszélnek, ha nem, külön jelezve van.

Hajnali 2:38, a helyszín K1 szobája, sötét van, a telefonon egy értesítés nagy hanggal fölvillan.

K1
(K1, magának, álmos hangon.) Ahh, ki van ott?! Oh, csak a telefonom az. Ki a gyász ír rá valakire hajnali háromnegyed háromkor? Eh? Ő meg mit akarhat, pont most? Még egy ilyen lusta embert nem találok, aki üzenet helyett fél percet pofázik!

(Elindítja a hangüzenetet.)

K2
Szia, hogy vagy? Bocs, hogy csak most jutottál eszembe, de tudod, hosszú volt ez az egész hét, és nem volt időm semmire… Még inni is csak most érek rá…(erőltetett nevetés). De azt képzeld, találtam egy szótárat, ami nagyon furcsa, érted?

(K1 szemforgatva, félálomban válaszol, hangüzenettel.)

K1
Ugyan mi lehet olyan érdekes egy szótárban? Egyáltalán miért küldesz hangüzenetet, ha már részeg vagy? Nem értem volna rá előtte? Vagy direkt ezt a megtiszteltetést szántad nekem?

K2
Ugyan már, legalább te  ne légy ilyen gonosz velem, most érek a legjobban rád. Ez a szótár azért vicces, mert amelyik szót elolvasom belőle, az teljesül ittenre, érted? Például, itt van, hogy csiklandik, és akkor (hirtelen, hangos, valódi nevetés) elkezd csikizni a könyv.

K1
Hát ez csodálatos, de miért is gondoltad, hogy ez itt most fontos lesz? Igazán nincs ebben a pillanatban energiám ehhez.

K2
Hát, hogy amikor legközelebb találkozunk, akkor majd tudom vinni ezt a kiskönyvet, és majd te is tudod élvezni azt, amit éppen találsz benne. Uh, várj, iszok egyet. (Hangos szürcsölés egy bögréből.) De várj, mutatok még párat! Lapozok egy kicsikét. Bökök egyet csak úgy. Csorba! Na várjunk csak… Ahjj, nemár, most tönkrement a kedvenc bögrém! Így már csak másik két macskásom van…

K1
Te most szivatsz engem, ugye? Nem gondolod, hogy ezt itt mind elhiszem? Ez rosszabb, mint egy humoristát nézni! (Magának:) Ahjj, nem hagyhatom így itt, a végén még besértődik, hogy itthagyom, és kiugrik az ablakon.

K2
Ugyan már, valld be, te is élvezed, hogy végre beszélgetünk egy kicsikét, nem?

K1
(Halkan suttogva.) De hülye vagy. (Újból fölhangosodva.) Nyilván örülök neki, hogy tudunk beszélni, csak az nem tetszik, hogy most, és így folytatjuk le ezt a dolgot!

K2
Jólvanna, bocsánat, akkor lapozok is. Körtemuzsika. Egy olyan hangszerfajta, mely... eh, úgyis tudod, mi az. (Hangos koppanás.) Hoppsza, úgy látszik, ide is termett egy.

K1
Ugyan, szerinted elhiszem, hogy attól, hogy valamit lelöktél, odatermett egy ilyen zenélő körte? Ugyan, hagyj már békén, így, hajnalok hajnalán!

K2
De itt is van, hát nem hiszel nekem? (Nagyon hamisan próbálkozik játszani.) Nem hallod? A füleidnek csak hiszel, nem?

K1
Igazad van, ez egy kicsit hihetőbb, de cseppet sem segít azon, hogy mindjárt hajnali három van, és én valamiért ébren vagyok! Azért kicsit jobban le kellene nyűgözz ezzel az egésszel, ha azt szeretnéd, hogy ne aludjak vissza!

K2
Jójó, mindjárt keresek valamit, ami talán egyszerűbb. Kulcs! (Kulcs fémes csengése a fapadlón.) Na, hallottad ezt! Mondjuk, belegondolva, nem túl hihető. De azért nem bánnám, ha végre hinnél nekem!

K1
Amilyen részeg vagy most, még annak sem biztos, hogy hinnék, amit látok. Nincs kedved neked is, velem párhuzamosan lefeküdni, és aludni? Jó ötlet ám, én támogatom!

K2
Ugyan-ugyan, ne légy ilyen szkeptikus, van más is a tarsolyomban! Tovább lapozgatok… Lópatkó… (Ismételten hangos fémcsengés a fapadlón.) Ahjj, megint? Az alsó szomszédok meg fognak engem ölni.

K1
Aranyos, hogy azt gondolod, csak az alsó szomszédok nyírnak ki azért, mert hajnali háromkor zavarod őket! Azt sem tudom elhinni, hogy mindezt ilyen nyugodtan teszed!

(Távoli autózaj az utcáról. K1 várakozás közben unodtan dobol a telefon fekete kijelzőjén.)

K2
Jóó, de ha belegondolsz, ez a lópatkó most nekem tök sok szerencsét fog hozni! Sőt, ha fölszögelem az ajtófélfára, akkor biztosan csak szerencsés lehetek, nem igaz? Minden bizonnyal ezután több időm lesz rád is, ha már minden szerencse az ölembe hull ezzel a varázspatkóval!

K1
Azt azért kötve hiszem! Nem gondolod komolyan, hogy ilyen babonákban hiszel! Ez még viccből is nevetséges! Ugyan, hagyjuk már az egészet, és aludjunk! Majd megbeszéljük később! (Hangüzeneten kívül.) Egyszerre van és nincs kedvem maradni, de egyszerűen van egy rossz előérzetem. Miért ennyi idő most válaszolnia?

(Az eddig is észlelhető órakattogás mintha felhangosodna.)

K2
Uh, hallod, olyan ötletem támadt, hogy szerzek valami pisztolyt, és célra fogok lőni most! Várjál csak! Lő-, lő-, lőszer! Meg is van! (Újfenn fémes csörömpölés a fapadlón, de ezúttal több.) Hehe, most már van ebből is egy nagy rakat. Már csak egy puska, vagy valami kell.

K1
(Kifehéredett, aggódóan nyel egyet. Először magának beszél, győzködően.) Várjunk csak… Ez nem lehet igaz… Tuti viccel… Nem, nem, biztos, hogy nem! Engem nem versz át! Nem most, nem ma, illetve, inkább sohasem! (Hangüzenetben.) Hallod, ha már ennyire jól tudsz itt poénkodni, akkor pontosan tudod, hogy milyen pisztoly kell neked! Emlékszel még, Kossuth milyen revolvert kapott magától Colttól, ugye?

K2
Hát persze! Gondolom a .36-os kaliberűre gondolsz... (Gondolkodás.)  Egy eredeti, 1851-es Navy revolver, erre még a halálos ágyamon is emlékezni fogok! (Nehéz, fémes koppanás a fapadlón.) Hallod! Ezt nem fogod elhinni, mi van most előttem! Pontosan ugyanolyan, mint a replikák! (Megpörgeti a revolver tárát.)

K1
(Megdöbbenve.) Ezt… nem hiszem el… Ugye csak játszol velem? Nem mondod komolyan, hogy egy igazi pisztoly van a kezedben! Ez még viccből is rossz! Ne csinálj semmit vele, érted? Csak rakd le a padlóra, és majd… majd átmegyek hozzád, és akkor ketten megnézzük! De kérlek, egyedül ne piszkáld!

(Jön egy értesítés, de nem K2 az. K1 mérgelődik.)

K2
Hát kedves, erről lekéstél, már be is töltöttem! Uh, lehet, hogy nem raktam mindegyik helyre… Ezt most le kellene csekkolni…

K1
Hé, hé, hé, lassan az agarakkal, ne csinálj semmit se nélkülem, indulok is, jó? (Elküldi az üzenetet, gyorsan felkap egy kabátot, kulcscsomóval, telefonnal együtt kiviharzik.)

K2
(Félig felvett, el nem küldött hangüzenet.) Hallod, szerintem van mindbe, legalábbis, ebbe biztos, nyugi, minden a legnagyobb rendben. Uh, ez most kicsit elakadt, várjunk csak… Oh, igen, minden klafa, mindegyikben van golyó… (Hangos durranás, síri csend, nagyjából egy perc után K1 belép.)

K1
Uramisten! Ne, ez csak egy nagyon rossz vicc, ugye? Nem, ez, nem lehet, így, nem, nem! A mentők, igen, a mentők, biztos tudnak tenni valamit, ennek így nem lehet vége, nem, nem!

K1 tárcsázza a mentőket, halljuk a szirénát, függöny leereszkedik.