Sarusi Tihamér: Démonok & vármegyék

α

-Biztosak vagytok?-kérdezte félénken Péter.
-Ezt nem kéne kihagynunk. Ha nem lépünk közbe most, elfajulhatnak a dolgok.-szólalt meg Barna.
-Ja, meg kéne a pénz. Ez tuti sokat ér.-kötötte az ebet a karóhoz Iza.

-És nem is néz ki túl erősnek.-Vette ki testvére szájából Ivett a szót.

-Akkor kezdem.-fejezte be a beszélgetést Péter, aki így kicsit magabiztosabban futott ki a sikátorból, a démon felé. Gyors léptei megtörték a téli éj csendjét, amire a démon felfigyelt. Épp megfordult, amikor Peti a szemébe kapcsolta zseblámpáját, egy pillanatig megvakítva, majd felbőszítve azt. Az utca másik végén, a sarkon, két alak ült egy kisasztalnál, akiket a csapat nem vett észre.

-Hát ezek sem a figyelmességük miatt lettek vadászok.-jelentette ki csalódottan az öreg férfi.

-Azért még ne temesd őket, az a fiú ügyes.-intett a fiatal hölgy a csészéjével Peti felé, aki éppen a démon támadásait kerülgette.
-Igen, a csalijuk jól mozog, de vajon a többi ki tudja ezt használni?
-Hát, mindjárt kiderül,-intett a nő újra az akció felé, ahol a helyzetüket felvett csapattársak épp támadásba lendültek.-Egyébként miért is vagyunk mi itt? Mi a feladatunk?

Én igazából csak egy kávéjért jöttem, te meg követtél, mert valamiért nem a saját korosztályoddal vegyülsz. Nem akartam dolgozni, de ezek már megint csinálják a munkát.-terelte át a figyelmet a dúló küzdelemre.-Középszerű pozícionálás, gyenge talizmánhasználat és felkészületlen védekezés. Egy macskát nem tudnának elkapni. Még azt sem tudják, mi a démon fajtája.-fejezte be lekezelően, majd felállt és elkezdett szedelőzködni.

-Mész valahová?-kérdezte a gyakornok, aki még egyik kérdését sem tehette fel az előző monológgal kapcsolatban.
-MeGYÜNK. Ha most indulunk, még kényelmesen odaérünk. Nyilván oda fogják vinni.
-Ha te mondod.-pattant fel a nő fiatalos lendülettel, majd elindultak autójukhoz.

Az utca szemközti végén már hevesen dúlt a harc. Péter igyekezte a figyelmet elterelni és fürgén kitérni a csapások elől talizmánja segítségével. Iza és Ivett távolról lőtte félmágikus lövedékekkel a szörnyet, és amikor az közeledni próbált feléjük, Barnabás robosztus testével és erejével visszaverte azt, miután pedig Peti megint magára vonta a figyelmét. Harmonikusan ment ez így egy ideig, és úgy nézett ki, kezd fáradni a vad. Ámde ekkor Peti hirtelen megcsúszott. Eddig még nem kellett hóban harcolnia így véletlen elrontotta egy lépését és a földre került. A démon kapva az alkalmon Peti felé lendített. Petit lesokkolta a hirtelen esés, és nem reagált időben az ütésre. Már látta a halált maga előtt, amikor Barnabás még épphogy időben nekiugrott a fenevadnak, eltérítve annak karmait. Péter éppen visszaeszmélt, amikor látta, hogy Damoklész kardja már nem felette, hanem épp Barnabás fölött lebeg, hisz hiába térítette ki az ütést, csak annyi változott, hogy kit ért támadás. Peti látta, ahogy Barna vérző sebbel a földön fekszik, felette pedig ott állt a szörny, készen arra, hogy bevigye az utolsó csapást. Ekkor valami beindult Péterben. Talán egy ősi ösztön, vagy csak egy intuitív gondolatáramlat, de valami elindította Petit. Újra beaktiválta talizmánját, amely testét megkönnyítette, felállt a földről és nekifutott a szörny irányába. Vetett egy gyors pillantást Ivettre, majd a démon feletti háztető szélére, amiről termetes jégcsapok lógtak, remélve, hogy Ivett érti a célzást. Felugrott, lábával a szörny hátába taposva, egy pillanatig térdre küldve azt, majd továbbugrott, még egyszer elrugaszkodott a falról, végre elérve a jégcsapokat. Ekkor rámarkolt a legközelebbi jégcsapra és zuhanás közben letépte azt. Peti hullott lefelé, Ivettnek pedig épp csak pár másodperce volt eltalálni a jégcsapot azzal az erősítő mágiával, amit eddig Iza töltényein használt. Ellőtte a varázslatot, remélve, hogy időben odaér a rögtönzött fegyverhez.

Ω

-És most?-kérdezte értetlenül a hölgy, aki nem akarta bevallani, de sikerült alul öltöznie a téli éjszakához.
-Várunk.-felelte az öreg.-Bár, ha belegondolok… Használtad már az írógéped?
-Igen, kipróbáltam, de nem érződött túl különlegesnek.
-Csak írtál vele?
-…Igen?
-Itt a hiba. Az a gép nem csak arra jó.
-Hanem?-kérdezte csillogó szemekkel az újonc.
-Ezt tényleg nem tanították meg? Esküszöm, már mindent nekem kell csinálni.
-…
-Rendben. Vedd ki a gépet hátulról és rakd ide, a csomagtartóra.
A lány szökdelve lépett az autó hátsóajtójához, ahonnan elővett egy régi, de jól karbantartott írógépet, majd az autó hátuljára tette.
-És most?
-Tedd az egyik kezed az író felé, a másikkal pedig fogd meg a talizmánod.

Amint ezt megtette, a gép hengere elkezdett meleg fényt árasztani magából, majd egy másodpercre rá elkezdtek a billentyűk kattogni. Sebesen mozogtak a gombok, épphogy csak nem akadtak bele egymásba, a henger pedig, mint egy pumpa ugrált ki és vissza a helyére.

-Váó!-nézte ámultan az újonc.-Most mi történik?
-A gép épp most írja le a jelent. Meg a közelmúltat. Mivel nem állítottuk be, hogy mit írjon le, így mindent leír, ami jelenleg történik, egyszerre, ezért kapjuk ezt az értelmetlen maszlagot. Most tedd felé megint a kezed, majd képzeld el azt a csalit, akit nemrég láttunk.
Ez hamar meg is történt, mire a gép hirtelen egy pillanatig megállt, új sort kezdett, majd elindított egy új, most már értelmes betűhalmazt.
-Ha minden igaz, ez már csak a nekünk fontos dolgokat írja le. Felolvasnád? Otthon hagytam a szemüvegem.
-Hát persze! Nézzük csak:

α

„A csapat épp a Dárgnocs vármegye felé haladó autóúton hágta át a sebességi határt a szörny elől menekülve. Izabella vezet, Mellette ül Ivett, telefonjáról a térképet nézve, hátul pedig Péter épp egy pólóval helyez nyomást Barnabás sebére.
-Ez meg mégis hogyan van még életben?!-kérdezte Ivett, aki ha nyugtalan, beszél.
-Nem mindegy? A lényeg, hogy ne érjen utol!-próbálta a helyes irányba vezetni ikertestvére gondolkodását Izabella.
-Ja persze! Mert hova is megyünk? Egy olyan helyre, ahol mágikus módon nincs egy démon se? Naná! Ez biztos igaz!-mondta idegesen Ivett.
-Pontosan. Ott biztos, hogy túlélhetjük!
-Rendben, akkor játszunk el azzal a gondolattal, hogy tényleg igaz ez a dajkamese! Az is csak arról szól, hogy ott nincsenek démonok, nem pedig arról, nem tudnak oda bemenni. Mit gondolsz, majd meglátja a megyetáblát, megijed és hátrafordul?-Mutogatott hátra a szörnyre, elvonva a sofőr figyelmét az útról.”

Ω

-Állj.- szólt közbe az öreg.-Milyen a démon fajtája?
-Hát mivel nem értik, miért él még, feltételezem már egyszer megölték és most megint él, tehát ez biztosan egy Második Esély!-vágta rá magabiztosan a tanonc.
-Pontosan. Egy M.E.. Tudod, mi a bevett hullapreparálás?
-A mi?

-A végrehajtók 2010 óta kötelesek minden démon fejét levágni. Ekkor jelentek meg az M.E.-k. Ha helyesen jártak volna el, a démon halott marad, de így, a viszonylag gyenge, emberszerű démonból egy jóval erősebb, négylábú, nagyobb és halálosabb démont csináltak, ezzel még több embert veszélybe sodorva. Az ilyen idióták miatt van kijárási tilalom este. Sőt!- folytatta volna tovább a Vadász Egyesület kritikáját a veterán, amikor megszakította őt egy hang a távolból. Egy autó túljáratott motorjának a hangja, ami épp feléjük közelít olyan sebeséggel, mintha autópályán lenne.

Σ

-Végre!- szólalt fel Iza, amikor meglátta a vármegyét jelző barna táblát a távolban. Ahogy közeledtek, Iza és Ivett folyton a tükröket nézte, várva, hogy vajon mikor fog a démon megfordulni. Csak vártak és vártak, míg a hátsótükörben is megjelent a már elhagyott tábla. Ekkor látták, hogy a démon elfut a tábla mellet, nem lelassulva, hanem még inkább felgyorsulva.
-A fenébe!-kiáltott Iza, aki már így is tövig nyomta a gázt.
-Iza!- ordított rá Péter a sofőrre, aki ekkor ráeszmélt, hogy már rég nem nézett az útra. Amint visszakapta a szemét maga elé, látta, hogy két alak áll az úton, autójukkal keresztbe parkolva. Hirtelen vészfékezésbe kezdett, de már túl késő volt. Az autó karambolozott.

Δ

Peti nagyon furcsán érezte magát. Ahogy elkezdte visszakapni eszméletét, úgy érezte, mintha a grabancánál lógna. A tenger hangját hallotta, ahogy a víz a partot mossa. Amint újra elkezdett gondolkodni, és rájött, hogy Magyarországon már rég nincs tenger, elkezdte nehézkesen felnyitni szemeit. Ekkor Pétert elfogta a halálfélelem. Egy szakadék szélén lógott, alatta pedig legalább 30 méterre volt a víz, ami valamiért szurok fekete volt. Látva, hogy a szakadék szélét Éles sziklák szegélyezték, tudta, hogy az esést nem éli túl. Amikor hátranézett meglátta, hogy nem egy faágon vagy valami más természeti képződményről, hanem egy férfi karjáról lóg a mély felett. A férfi teljesen feketén felöltözve, ballonkabátban és kalapban volt. Arcán és bajszán látszott, hogy legalább 60 éves. Péter nem értette, hogy volt képes egy hozzá hasonló aggastyán fenntartani a testét látszólag gond nélkül. Amikor a férfi látta, hogy Péter ránézett, megszólalt.

-Mondd, tudod-e, mi a bűnöd?-kérdezte.
-Micsoda?-kérdezte vissza értetlenül. Ekkor a férfi hirtelen kicsit lejjebb engedte, megijesztve Pétert és jelezve, hogy nincs türelme az ilyen kérdésekhez.
-A bűnöd, gyilkosság.
-A démon, amit fejbeszúrtam, még él!
-Nem. Meg kellett öljem, amikor ide hoztátok. Ez a halál titeket terhel.
-Egy démon volt. Embereket ölt volna, ha nem cselekszünk!
-Tudod, mi volt a neve?
-A démonoknak nincs neve.
-A legtöbbnek nincs, ez igaz. Neki volt. Eperlevél.
-Eperlevél?
-Igen. A legkevésbé veszélyes démon.
-Majdnem megölt!
-Nem azért, mert gyenge, hanem mert békés. Még soha nem ölt. Küldöttként érkezik mindig a Földre, tárgyalni. Ezt tudhatnád, hisz minden vadász heti értesítőlevelet kap, amiben ezt is leírják. Gondolom nem olvastad.
-Nem.
-Ártatlant öltetek. Mondd, miért ne dobjalak le?
-Ha ledobsz, megérdemlem. Tegyél, amit akarsz.
-Helyes válasz.
Péter pislantott és hirtelen megint Drágnocsban volt. A csapata éppen az autót próbálta beindítani, a férfi pedig odasétált egy nőhöz.
-Mindent feljegyeztél?
-Igen! Szóról szóra.
-Rendben. Mennyünk vissza az irodába. Ti pedig…-fordult oda a csapathoz… tanuljatok. Sokat. Nagyon, nagyon sokat.