Somodi Míra: A jeges valóság

A kandallóban lustán ropogott a tűz. Odakint sűrű hó hullott Aspen utcáira, a coloradoi síparadicsomra. Sarah és Daniel Leaf utolsó estéjüket töltötték itt. A karácsony utáni szabadság mindig az övék volt – egy hét, amikor megpróbáltak visszatalálni egymáshoz.

Az elmúlt hónapokban alig találkoztak. Daniel a rendőrségen dolgozott nyomozóként, és nem ismert megoldatlan ügyet. Sarah egy belvárosi ügyvédi irodában volt titkárnő. Mindketten fáradtak voltak.

Most mégis úgy tűnt, talán sikerül újrakezdeni.

A pihenés után hazatérve Glenwood Springsbe, gyorsan visszazökkentek a megszokott kerékvágásba.

            Aznap este Daniel a szokásosnál később ért haza.

-Sarah? – szólt be az ajtón.

Csend.

Ledobta a kabátját, és végigjárta a házat, de Saraht sehol sem találta. Visszasietett az előszobába, hogy kabátja zsebéből elővegye mobiltelefonját. Sarah számát kezdte hívni.

Kicsöngött.

Nem vette fel.

Újra hívta.

Semmi.

A vonal csak csöngött…

Ekkor már a kétségbeesés kezdett úrrá lenni rajta, mivel tudta, hogy Sarahnak aznap munka utánra nem volt programja.

A hívás véget ért.

Daniel fel-alá járkált a sötét nappaliban. Az utcai lámpa hideg fénye beszűrődött az ablakon. Próbálta felidézni Sarah előző esti szavait, de csak arra emlékezett, hogy a kosármeccset nézte, miközben a nő beszélt hozzá.

Töltött magának egy italt, és elnyúlt a kanapén.

A telefon csörgésére riadt fel. Azt hitte, hogy Sarah hívja, de a kijelzőn látta, hogy jó barátja és kollégája Frank az.

-Hello, Frank!

-Hello, Daniel! Hol vagy most?

-Itthon. Aggódom Sarahért, még nincs itthon.

-Miatta hívlak.

-Hol van? Jól van?

-Daniel, sajnos rossz hírt kell közölnöm veled!

Csend.

-Sarah meghalt.

-Mi? Hol? Hogyan? Mi történt? Az nem lehet!

-Az irodában talált rá a takarítónő.

-Ne csináljatok semmit! Azonnal ott vagyok!

Daniel felkapta a kabátját, és rohant a garázsba. Kocsiba csapta magát, és padlógázzal indult.

Az irodában dermesztő volt a levegő.

Sarah az íróasztala mellett ült a forgószékben. Feje félrebillent, karjai élettelenül lógtak. Blúza szívénél sötétre ázott a vértől. A szék alatt vastag vértócsa terült el.

Daniel mozdulatlanul állt.

Addigra már Frank társaival együtt alaposan átvizsgálta az irodát, de csupán egy félig üres vizes poharat találtak az asztalon.

-Frank, mivel ölték meg Saraht?

-A gyilkos eszközt nem találtuk meg.

Daniel is körül nézett az irodában, a gyilkos eszköz után kutatva.

-Frank lehetséges, hogy a támadó magával vitte a gyilkos fegyvert?

-Minden elképzelhető! Keressünk hiányzó tárgyakat, amivel embert lehet ölni!

Tovább kutattak mi hiányozhat az irodából. Ám minden a helyén volt.

-De mi lehetett a támadó indítéka? – kérdezte Frank.

-Biztosan nem rablás.

Az iroda érintetlennek tűnt. Nem hiányzott semmi.

Daniel tekintete megakadt a fénymásolón. Kissé ferdén állt.

Sarah rendmániás volt.

A gépben egy fehér lap feküdt. Rajta fekete, eperlevél alakú folt.

Daniel sokáig nézte.

-Valami nem stimmelt. – suttogta maga elé Daniel.

Frank Daniel vállára tette a kezét.

-Menj most haza! A többit bízd ránk. Hívjak fel valakit, aki veled tud most lenni?

-Ne! Inkább egyedül szeretnék maradni.

Daniel ismét a nappalijukban találta magát. A poharában lévő whiskyre még rátöltött. Leült a kanapéra és felhajtotta az italt. Majd újra töltött, és újra, és újra …..

Daniel ismerős fejfájással ébredt fel reggel. Majd sietett be az irodába, hogy megtudja hol tart a nyomozás.

Napját a patológián kezdte. Belépve a lengőajtón, ott találta Franket a boncmesterrel.

– Egy hegyes, éles, kúpalakú tárgy – magyarázta a boncmester. – Pontosan szíven szúrta. Azonnali halál.

De ilyen tárgy nem volt az irodában.

Daniel és Frank visszamentek az irodába, hogy újból körül nézzenek. Most már tudták, hogy milyen tárgyat keressenek, de ismét nem találtak semmit.

Már éppen indultak, amikor Daniel észrevett egy szál friss, vörös rózsát Sarah asztalán az írógépe tetején. A rózsán egy üzenő kártya is volt. Daniel megfordította a kártyát.

A kártyán ennyi állt:
„Sarahnak Liamtől.”

Daniel és Frank nagyon meglepődtek, nem tudták hová tenni az üzenetet.

Visszamentek a rendőrkapitányságra, hogy tovább folytassák a nyomozást. Nemsokára Frank jelent meg Daniel irodájának ajtajában.

-Lekérdeztük Sarah telefonjának hívás listáját.

-És találtatok valamit?

-Igen. Sarah rendszeresen fogadott hívásokat egy bizonyos Liam Frosttól.

-Ez az a Liam, akivel Sarah a gimnáziumban járt?

-Igen. Ezek szerint tartották a kapcsolatot.

-Nem tudtam. Sarah többször mondta nekem, hogy már nem ugyan azt érzi irántam, mint korábban, de az aspeni vakációnk újra közelebb hozott minket egymáshoz.

-A kollégák most hozzák be Liam Frostot kihallgatni.

Liam Frost a kihallgatás során beismerte a viszonyt.

– Szerettem – mondta fáradtan. – De nem öltem meg.

Hét éve találkoztak újra egy fogadáson, amit Sarah ügyvédi irodája rendezett. Akkoriban Sarah azt érezte, hogy Daniel elhanyagolja őt a munkája miatt. Daniel mindig dolgozott.

Bizonyíték nem volt.

Liamet el kellett engedni.

Frank látta Daniel elkeseredettségét, ezért elhívta egy italra a törzshelyükre. Egy ital után Daniel haza felé indult, mert nem hagyta nyugodni a gyilkos fegyver és a fénymásolóban talált fehér papír a fekete eperlevél alakú folttal.

Az este hideg volt. Gondolatai kuszán kavarogtak.

Ekkor egy jégcsap zuhant le az ereszről, és mélyen a földbe fúródott előtte.

Daniel megdermedt.

A jég hegyes volt. Éles. Kúpalakú.

És elolvad.

Visszarohant Frankhez.

– Jégcsap! – lihegte. – Saraht egy jégcsappal ölték meg!

-Miről beszélsz?

-Saraht egy jégcsappal szúrták le!

-Ez fantasztikus! De hogy jöttél rá?

Daniel elvitte Franket a lezuhant jégcsaphoz.

Másnap ismét a patológiára mentek, hogy megosszák a boncmesterrel Daniel teóriáját a gyilkos eszközről. A patológus később megerősítette: lehetséges.

Ezt a gyilkosságot előre el kellett tervezni! A gyilkos tudta, hogy a fegyver eltűnik.

-De kinek állt érdekébe megölni Saraht? És miért? – kérdezte értetlenül Daniel.

A hosszú nap végén ismét betértek kedvenc törzshelyükre egy italra. A kocsmában egy nagy társaság épp koccintásra emelte poharát.

Daniel tekintete megakadt a levegőben az egyik kézen. A férfi csuklóján egy tetoválás volt. Az áttörés ebből az apró részletből jött! Daniel szinte látta maga előtt a fénymásolóban hagyott lenyomatot.

-Frank, most már biztos vagyok benne, hogy Liam a tettes! Bizonyítékom is van rá! Most azonnal hozasd be! Eperlevél alakú tetoválást kell rajta keresni.

Frank először nem értette Danielt. Daniel az ismeretlen férfi csuklójára mutatott. Frank a telefonjáért nyúlt, és intézkedett Liam előállításáról.

Liamnak a vizsgálati szobában alsónadrágra kellett vetkőznie.

A vizsgálat során nem találtak rajta semmit.

Liam nem értette erre miért van szükség.

Daniel ingerülten rontott be a szobába.

-Tudom, hogy te tetted! És be is fogom bizonyítani!

-Nem én tettem! Szerettem Saraht!

Frank:

-Ki kell őt engednünk, Daniel! Nincs ellene bizonyítékunk.

Daniel dühösen csapta be az ajtót.

Valami még mindig hiányzott…

Másnap Daniel a rendőrkapitányság épületében elindult a lift felé, hogy visszamenjen az ügyvédi irodába. A lift ajtaja kinyílt.

Daniel szembe találta magát Liammel.

-Te mit keresel itt?

A férfi értetlenül nézett rá.

-Találkoztunk mi már valaha?

-Na, ne szórakozz velem, Liam!

-Én nem Liam vagyok!

-Hát, akkor ki vagy?

-A nevem Lucas. Lucas Frost. A kocsimért jöttem, reggel elszállították.

Daniel gyomra összeszorult.

Daniel beszállt a liftbe, és már majdnem kiment a kapitányságról, amikor hirtelen visszafordult.

-Nézzetek utána – fordult Frankhez. – Van testvére?

-Bingó! Ikertestvér. Lucas.

-Épp itt van az épületben.

-Hívd a kapu őrséget! Ne engedjék ki!

Frank bekísérte Lucast a kihallgató szobába.

-Mit keresek itt?

-Egy gyilkossági nyomozást folytatunk.

-Mi közöm nekem hozzá?

-Ikertestvére az első számú gyanúsítottunk.

-Liam?

-Igen.

-Már évek óta nem hallottam felőle!

-Azért kérjük írjon le mindent, amit tud róla!

Frank tollat és papírt adott neki.

Amikor a kihallgatószobában Lucas felhúzta a pulóvere ujját, a csuklóján ott volt az eperlevél formájú tetoválás.

Pontosan olyan, mint a papíron.

Daniel már nem tudta tovább türtőztetni magát, berontott a szobába, és Lucast a grabancánál fogva ráncigálni kezdte. Frank szétválasztotta őket, és letartóztatta Lucast.

Lucas végül megtört.

– Fájdalmat akartam okozni Liamnek – suttogta. – Mindig ő volt a sikeresebb. A boldogabb.

Odakint olvadni kezdett a hó.

A gyilkos fegyver eltűnt.

De a jeges valóság megmaradt.